Bableves gazdagon, nem csak gazdagoknak!

Bableves

 Hozzávaló:

• 1 cs. vegyes nagy szemű bab
• 200 gr. füstölt hús
• 3 db. zöldség
• 5 db. sárgarépa
• 1 db. hagyma
• 2-3 szem burgonya
• kevés olaj
• rizsliszt
• őrölt pirospaprika
• tejföl

Elkészítése:

Előző este megmossuk a babot, majd az edényben vizet öntünk rá hogy ellepje. Másnap miután leöntöttük a babról a maradék vizet, áttesszük egy főzőedénybe, és újra vizet öntünk rá úgy, hogy éppen ellepje. (Ha felforrt, én az első levet mindig leöntöm, mert a puffasztó hatását ezzel gyengítem a babnak.) Ezután az edényt félig megtöltöm vízzel. Ha felforrt a bab, beleteszem a kockára vágott füstölt húst. Megtisztítom a sárgarépát, zöldséget, hagymát és a burgonyát. Beleteszem a zöldségeket a levesbe és ízesítem fél evőkanál ételízesítővel. Ha megfőtt minden a levesben, elkészítjük a rántást. Kisebb edénybe olajat öntünk, és kis hőfokon feltesszük melegedni. Vigyázzunk nehogy nagyon felhevüljön az olaj, mert a rizsliszt könnyen meg éghet és a leves keserű lesz! Az edényt levesszük és rizslisztet öntünk hozzá, majd megkeverjük. Ha a rizsliszt megpirul, hozzá keverjük az őrölt pirospaprikát, és addig keverjük míg a paprika is megpirul. Felöntjük kevés vízzel és csomó mentesen elkeverjük. Bele öntjük a bablevesbe, jól elkeverjük és 5-10 percig főzzük még. Tálalhatjuk tejföllel, almaecettel.

Egy kis desszert sem maradhat el.

Ribizlis vanília puding

Hozzávaló:

• 1 cs. vaníliás pudingpor
• 3-5 ek. cukor
• ribizli
• 5 dl. tej /laktóz érzékenyeknek laktóz mentes tejet, tejfehérje érzékenyeknek szója vagy rizstejet tudom ajánlani/

Elkészítése:

Elkészítjük a pudingot a csomagolás hátoldalán lévő recept szerint. Az edényünket vízzel kiöblítjük és a megmosott ribizlit bele tesszük. A félig kihűlt pudingot ráöntjük a ribizlire. Miután kihűlt egy tányérra kifordítjuk és tálalhatjuk azonnal. Ízesíthetjük gyümölcs öntetekkel is.

Jó étvágyat!

Magamról,bővebben....

Születésemtől kezdve liszt érzékeny vagyok, de sajnos csak tízéves koromban diagnosztizálták nálam a cöliákiát. Ha egy héttel később találkozom Várkonyi doktor nővel, azóta már nem vagyok az élők sorában. Lakóhelyemen rajtam kívül nem volt más liszt- érzékeny ezért nehéz volt a diétát tartanom. Postán kellett megrendelnünk a lisztet, mert akkoriban még jóval kevesebb volt a megvásárolható gluténmentes termék. Teljes gluténmentes diétán voltam, majd 13 éves koromban visszaterhelték a szervezetemet gluténnal. Az eredmény az lett, hogy életem végéig gluténmentes diétát kell tartanom. Nem szerettem diétázni, mert így nem tudtam menzán étkezni, táborokba és kirándulásokra menni. A cöliákia mellé sajnos kiderült, hogy tejcukor érzékeny és asztmás lettem. 2002 ősszén egy újsághirdetésben fedeztem fel, hogy valaki lisztérzékenyeket keres. Felvettem a kapcsolatot vele és egy időpontot beszéltünk meg, hogy mikor és hol találkozunk. Meglepetésemre nem egyedül én voltam az érkezők között - már várakoztak hárman. Még érkeztek páran utánam is. Mindenki elmesélte saját történetét, hogy mióta lisztérzékeny és milyen tünetekkel jelentkezett nála a betegsége. A meghívónk kezdetben arra gondolt, hogy ez egy jó alkalom lesz receptek megosztására egymás között. Nekem az volt a véleményem, hogy ez kevés - úgy éreztem több segítségre van szüksége azoknak akik kezdők a diéta tartásában. Feltettem a sok kérdésemet ami bennem addigra össze tornyosult és a találkozó végén már klubalakításról folyt a szó. Hamarosan sikerült találnom egy alkalmas klubhelységet, hirdetéseket adtunk fel, előadókat hívtunk meg, termékbemutatókat tartottunk. 2003 tavaszán megszerveztük az első lisztérzékeny napot, nagy sikerrel. Ezután létrehoztunk egy nonprofit lisztérzékeny egyesületet, hogy tudjunk pályázatokon is indulni. Rövid idő alatt egyre többen jelentkeztek az egyesületbe segítséget kérni. (Korábban nem gondoltam volna, hogy ennyi ember cöliákiás.) A tagokkal együtt szerveztük a programokat, és minden évben megtartottuk a lisztérzékeny napot. Évről évre egyre nagyobb lett az érdeklődés. Mindenki szívvel és lélekkel részt vett benne és nagyon hálás voltam mindenkinek ezért.

2005 tavaszán egyik pillanatról a másikra, egyről öttagúra nőtt a családom létszáma. Kaptam egy 16 éves, egy 10 éves, egy 8 éves fiút és egy kedves apukát. Sajnos ettől kezdve már nem tudtam tovább százszázalékos erőbedobással szervezni az egyesületet, ezért kénytelen voltam másnak átadni a vezetést. Eddig csak magamról kellett gondoskodnom így nem volt nehéz tartanom a diétámat. Az új családomban először külön készítettem mindig az ételeimet,de rájöttem, hogy túl sok időmet veszi el így a főzés. Szépen lassan átalakítottam a család étkezését. Egyre sűrűbben készítetem közös ételeket pl.:más rántás, habarás. Eleinte féltem, hogy nem fog ízleni a főztöm a többieknek, de meglepetésemre mindenki elégedett volt az ízekkel. Egyre több mindent készítetem gluténmentesen, mert a „fiaim” gyakran jelezték, hogy az finomabb mint a hagyományos. Most már nyugodtan kísérletezhetek új ételekkel is, mert érzem a családom támogatását. Ami még el szeretnék mondani, hogy a kezdetektől fogva Zeptert használok, ezért a receptjeim is elsősorban ezekre alkalmazhatók. ( Nem divatból használom ezeket, hanem azért, mert az ízek sokkal finomabbak és nagyon egyszerű velük a főzés) Természetesen a hagyományos edényekben  elkészíthető változatot is közzéteszem.

Miért kezdtem el ezt a blogot?

A múlthéten vásárolni mentem a kedvenc gluténmentes boltomba és közben természetesen az eladóval beszélgettük. Panaszolta, hogy előző nap óta nem tudta kirakni az új árukat, mert annyi a vevője. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy továbbra is egyre több új lisztérzékeny ember van.

Amikor a cöliákiát diagnosztizálják szülőnél vagy gyereknél, ill. idősebb korban, az emberek először nagyon megijednek.  Ugyanis az életüket teljesen átalakítja a diéta 100%-os betartása. Ezért is gondoltam úgy, megpróbálok segíteni a régi és új diétázóknak abban, hogy mennyire egyszerű a gluténmentes diétát a családon belül is megtartani és az étkezési, valamint a főzési szokásaikat átállítani egy új és mindenki számára egészségesebb módra.

Nem akarok tudományos magyarázatokba bonyolódni, és ahogyan napról-napra készítem az ételeket, úgy szeretném itt is megosztani az érdeklődőkkel. Nagyon örülnék annak, ha az olvasók észrevételeikkel, hasznos ötleteikkel, kipróbált receptjeikkel gazdagítanák próbálkozásomat.