Születésemtől kezdve liszt érzékeny vagyok, de sajnos csak
tízéves koromban diagnosztizálták nálam a cöliákiát. Ha egy héttel később
találkozom Várkonyi doktor nővel, azóta már nem vagyok az élők sorában.
Lakóhelyemen rajtam kívül nem volt más liszt- érzékeny ezért nehéz volt a
diétát tartanom. Postán kellett megrendelnünk a lisztet, mert akkoriban még
jóval kevesebb volt a megvásárolható gluténmentes termék. Teljes gluténmentes
diétán voltam, majd 13 éves koromban visszaterhelték a szervezetemet gluténnal.
Az eredmény az lett, hogy életem végéig gluténmentes diétát kell tartanom. Nem
szerettem diétázni, mert így nem tudtam menzán étkezni, táborokba és
kirándulásokra menni. A cöliákia mellé sajnos kiderült, hogy tejcukor érzékeny
és asztmás lettem. 2002 ősszén egy újsághirdetésben fedeztem fel, hogy valaki
lisztérzékenyeket keres. Felvettem a kapcsolatot vele és egy időpontot
beszéltünk meg, hogy mikor és hol találkozunk. Meglepetésemre nem egyedül én
voltam az érkezők között - már várakoztak hárman. Még érkeztek páran utánam is.
Mindenki elmesélte saját történetét, hogy mióta lisztérzékeny és milyen
tünetekkel jelentkezett nála a betegsége. A meghívónk kezdetben arra gondolt,
hogy ez egy jó alkalom lesz receptek megosztására egymás között. Nekem az volt
a véleményem, hogy ez kevés - úgy éreztem több segítségre van szüksége azoknak
akik kezdők a diéta tartásában. Feltettem a sok kérdésemet ami bennem addigra
össze tornyosult és a találkozó végén már klubalakításról folyt a szó.
Hamarosan sikerült találnom egy alkalmas klubhelységet, hirdetéseket adtunk
fel, előadókat hívtunk meg, termékbemutatókat tartottunk. 2003 tavaszán
megszerveztük az első lisztérzékeny napot, nagy sikerrel. Ezután létrehoztunk
egy nonprofit lisztérzékeny egyesületet, hogy tudjunk pályázatokon is indulni.
Rövid idő alatt egyre többen jelentkeztek az egyesületbe segítséget kérni.
(Korábban nem gondoltam volna, hogy ennyi ember cöliákiás.) A tagokkal együtt
szerveztük a programokat, és minden évben megtartottuk a lisztérzékeny napot.
Évről évre egyre nagyobb lett az érdeklődés. Mindenki szívvel és lélekkel részt
vett benne és nagyon hálás voltam mindenkinek ezért.
2005 tavaszán egyik pillanatról a másikra, egyről öttagúra
nőtt a családom létszáma. Kaptam egy 16 éves, egy 10 éves, egy 8 éves fiút és
egy kedves apukát. Sajnos ettől kezdve már nem tudtam tovább százszázalékos
erőbedobással szervezni az egyesületet, ezért kénytelen voltam másnak átadni a
vezetést. Eddig csak magamról kellett gondoskodnom így nem volt nehéz tartanom
a diétámat. Az új családomban először külön készítettem mindig az ételeimet,de
rájöttem, hogy túl sok időmet veszi el így a főzés. Szépen lassan átalakítottam
a család étkezését. Egyre sűrűbben készítetem közös ételeket pl.:más rántás,
habarás. Eleinte féltem, hogy nem fog ízleni a főztöm a többieknek, de
meglepetésemre mindenki elégedett volt az ízekkel. Egyre több mindent
készítetem gluténmentesen, mert a „fiaim” gyakran jelezték, hogy az finomabb
mint a hagyományos. Most már nyugodtan kísérletezhetek új ételekkel is, mert
érzem a családom támogatását. Ami még el szeretnék mondani, hogy a kezdetektől
fogva Zeptert használok, ezért a receptjeim is elsősorban ezekre alkalmazhatók.
( Nem divatból használom ezeket, hanem azért, mert az ízek sokkal finomabbak és
nagyon egyszerű velük a főzés) Természetesen a hagyományos edényekben elkészíthető változatot is közzéteszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése